Favorite Tweets by @AUTOKART

Szerző: Hoffer Károly

Minden autósport rajongó álma, hogy egyszer kipróbálhasson egy formula autót. Hoffer Karesznek, a 2004-es év Amatőr Gokart Bajnokságának győztese Angliában ülhetett bele álmai autójába. Megírta nekünk, milyen volt.

Megkapom a jelet, mehetek. Gáz, kicsit vissza, kuplung, egyes (bíztam benne, hogy az), kicsit keményen vissza (ha csúsztatod ledöglik), és simán elindultam. Ki a pályára, egy kis kacsázás, óóóó igen, ez tapad!A kormánnyal kicsit birkóztam az elején, főleg a jobbos visszafordítóban, mert a térdem miatt nem tudtam teljesen elfordítani. Később már rutinosan átsiklott a csuklóm a térdemen, és megfogtam az alatt a kormányt, tehát nem volt túl nagy hátrány. Először ugyanazokat a féktávokat használtam, mint a Megane-al (ez volt az előírás), hogy megszokjam az autót. Erő van benne, a kigyorsítás erőteljes. Kezdem érezni, kezdem nagyon élvezni! A fékekkel az elején még óvatosan, a fene tudja hol a határ. Persze próbálgatom, mindig erősebben nyomom. Aztán azt veszem észre, hogy az előírt féktávok igencsak biztonságra vannak kalibrálva. Ok, fék is megvan. Gumik. Nagyon jól tapadnak (30 fokban, naná!), de nyilván van csúszáshatár. Ezt próbálom kideríteni, és akkor már lehet neki tolni. A visszafordítóba direkt kicsit gyorsan megyek bele, várom, hogy elinduljon a feneke. És bizony sikerül is, korrigálás, szívritmuszavar, mehetünk tovább. Kezd meglenni a csúszáshatár! Akkor hát lássunk neki saját szájíz szerint menni! BRAKE táblákat elfelejteni, sárga (válts vissza) bójákat figyelmen kívül hagyni! És igen, a gyors bal-jobb kombináció igenis elmegy teljes gázzal, még ha igénybe is kell venni minden centit a rázószegélyből. És igen, az egyik kanyarban nem is kell leváltani hármasba, sőt, fékezni sem kell, csak kicsit elvenni a gázból. És igen, a célegyenes után a Padock Hill kanyar előtt sem kell leizzasztani a fékeket, csak egy kicsit megbillenteni az autó egyensúlyát, irányba tenni, és lehet támadni a még láthatatlan kanyart! Szóval úgy éreztem, hogy az alig 20 perc alatt egész jól megkóstoltam az autót.

Persze voltak a pályán lassabbak is, és hát türelmesnek kellett lenni. Ez nem csak, hogy nem verseny volt, de még csak időmérő sem. Nem erről szólt. Arról szólt, hogy kipróbálj valamit, amire nagyon vágysz. A 13 mért körből csak 2 gyors körre futotta, de így is megérte! Persze most már kicsit tapasztaltabb vagyok, így ha legközelebb lemegyek egy újabb kóstolóra, már több kört tudok szentelni a gyorsaságnak. Kockás zászló, begurulás, kiszállás (megizzadtam rendesen?), és egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Mindenki mosolyog, mindenki happy, ismeretlen emberek úgy beszélhetnek egymással mintha most fejeztek volna be egy Forma-1-es futamot. Nem gúnyolódom, dehogy, hiszen pont ez a lényege! Egy kicsit gyereknek lenni, valami olyat csinálni aminek anyu nem örülne.

Egy végső találkozó a garázsban, ahol megkapjuk az időeredményeinket, az instruktorunk értékelését, és még kapunk egy kétkörös élményautókázást a Megane-al egy versenyző jóvoltából (én lepasszoltam egy barátomnak, kétlem hogy gyorsabban ment mint én).