Nyílt vizen

Szerző: Bálint F Gyula | Fotó: Mihálydeák Antal, András Tünde

40 nap, 2860 kilométer és fejenként 900.000 evezőcsapás után megérkeztünk a Fekete-tengerhez. Aztán visszafelé borult a kajak, kifogyott a benzin és csíptek a böglyök.

Az utolsó nap első programja kürtőskalács-sütés volt. A teljes csapat átvonult a Letea-i iskolába, ahol óvodások és alsós iskolások tanulnak, beizzították a szenet, és elkezdték sütni a kalácsot. Háromnegyed kilenckor a gyerekek kitódultak az udvarra, és érdeklődve figyelték mi történik.
„Grillezés lesz” – mondta az egyik kisfiú, de tévedett.









Hamarosan pirított cukor és vanília illat töltötte meg az udvart. A három Bake'n'Roll-on pirultak a kalácsok. Miután megsültek, ketté vágtuk, és tálcára tettük. Még kellett várni egy kicsit, amíg valamennyire lehűlnek, de a gyerekek mindezt nagyon fegyelmezetten tették. Csacsogtak, pár fiú és lány passzolgatott egy focilabdát. Kíváncsian nyúltak a feléjük kínált kürtőskalácsokért, majd hamarosan elhangzott pár „Te, ez finom!” mondat.









Nekünk Gáspárral indulnunk kellett, a többiek maradhattak sütögetni, hiszen a 150 lóerős motorcsónakkal hamar utolérnek bennünket. Készítettünk egy csoportképet a gyerekekkel, majd kimentünk a partra, és tovaeveztünk a Letea-csatornában. Tegnap késődélután még csak tavirózsa bimbókat láttunk Letea felé, itt azonban már az összes ki volt már nyílva.





Félúton jártunk Letea és Sulina között, amikor meghallottuk a hátunk mögött a Suzuki hangját. Antal készített pár felvételt, aztán továbbmentek. Itt már nem volt sok látnivaló, ellenben Sulinán legalább körülnézhettek egy kicsit a parton. A társaság egy része beült egy teraszra, a kapitány pedig csajozott, amíg megjöttünk Gáspárral. Mi indultunk is tovább (a pihenőnket megejtettük azelőtt, hogy a csatornából a Sulina-ágba kanyarodtunk volna), a motorcsónak kivárt, és pár kilométerrel a tenger előtt ért utol. Egy sirály kíváncsian nézett, amint elhaladtunk előtte. Itt már két kövekből készített töltés között haladtunk, amelyek másik oldalát már a tenger mosta.





A csatorna bejáratánál már távolról feltűnt egy félig elsüllyedt hajó, aztán megpillantottunk egyet a bal oldalon a töltés mögött. A motorcsónakos fiútól megtudtuk, hogy a bejáratnál lévő hajó idén tavaly süllyedt el, a másik öt éve áll ott, egyet pedig már sikerült feldarabolni. Mindenesetre a hatalmas „Safety first” felirat eléggé ironikusan fest egy ilyen roncson.



Pár száz méterünk volt hátra, aztán csak pár méter, aztán már annyi sem. Elértük a Fekete-tengert. Kezek a magasba, a csónakból kaptunk egy kis tapsot, előkerült a magunkkal hozott két decis pezsgős üveg. Gáspár kibontotta és elkövette azt a felelőtlenséget, hogy hátranyújtotta nekem, hogy igyak belőle. Beleittam, de aztán eszembe jutott a pezsgő szakszerű felhasználásának módja, és a maradék nagy részét a nyakába fröcsköltem :-)



40 nap (17-10-13 bontásban), 2860 kilométer a forrástól, fejenként nagyjából 900.000 evezőcsapás a fő számok. Még pár adat megtalálható a főoldalon a Duna 2860 monitor cím alatt.

Még egy fontos dolog: Továbbra is úgy tudjuk, hogy ez a legelső alkalom, hogy a székely zászló végighajózott a Duna teljes hosszán. Amennyire lehetőségünk volt, megpróbáltunk utánajárni a dolognak, de egyelőre nem találtunk semmit, ami cáfolná ezt a dolgot.



A túra tanulsága? Ezt elmondja Gáspár: „Kis lépésekkel és kitartással bármit el lehet érni, mint ahogy napi 70-80 km evezéssel át lehet szelni fél Európát. Az ember szabadnak érzi magát a Duna közepén, ám tudja, hogy itt minden rajta múlik, hogy hova, milyen irányba és milyen tempóban halad. És ez igaz az életben is!”

A tengerben Gáspárral átszálltunk a motorcsónakra, a kajakot utána kötöttük, és elindultunk vissza Gorgovára. De ez egy másik történet, ami szintén fordulatosra sikeredett, és megér egy külön cikket.


Útvonal adatok az Endomondon:
40. nap: http://app.endomondo.com/workouts/535780368/188839